A vezetékes víz felhasználásunk alig több, mint 3 százaléka ivóvízcélú. Szerintem ezért sem racionális elvárás a fogyasztók részéről az, hogy a teljes szolgáltatott víz mennyisége palackozott víz minőségű legyen (továbbiakban prémium minőségű ivóvíz).

Technológiailag sok helyen megoldhatatlan a vezetékes víz fogyasztói elvárásoknak megfelelő, azaz prémium ivóvíz minőségben való megérkezése a fogyasztási helyre. Az, hogy milyen víz folyik a fogyasztói csapból, nem csupán az alkalmazott víztechnológiától, de a csővezetékek, szerelvények minőségétől (és számos egyéb tényezőtől) is függ. A legtöbb minőségromlás épp a fogyasztó tulajdonában lévő vezetékek, szerelvények állapota vagy a fogyasztói magatartás miatt (pl. pangó víz) következik be.

GONDOLKODJUNK MÁSKÉNT A VÍZRŐL!  

Érdemes azt tudni, hogy a másodlagos szennyezők megfelelő felhasználóhelyi víztisztítóval teljes mértékben eltávolíthatók. Az, hogy ez a kézenfekvő megoldás szakmai (vízmű, NNGyK) részről még nem kap elegendő hangsúlyt, a forgalmazási szabályozásban és a (fogyasztót segítő) tájékozódási pontok hiányában keresendő.

A legtöbb forgalomban lévő víztisztító nem a magyar csapvíznek megfelelő vízminőség javítására készül. Egy részük feleslegesen sok kémiai beavatkozást végez, ezzel növelve a biztonságos működés kockázatát, más részük viszont a legsúlyosabban egészségkárosító szennyezők eltávolítására nincsen felkészülve.

A forgalomban lévő víztisztítók többsége nem csupán nem javít a víz kémiai minőségén, de akár hamis biztonságérzetet is nyújt, hiszen a szűrt víz érzékszervi tulajdonságai akkor is javulnak, ha kémiailag vagy bakteriológiailag romlik a víz minősége.

A fogyasztó az otthonában a víztisztító működését, megfelelőségét nem tudja leellenőrizni.

Egy víztisztító működése egy-egy pontminta megfelelő eredményével nem igazolható. A víztisztítók működésének ellenőrzésére, pl. az ólom eltávolítás tanúsítására a hatóság meghatározott protokoll szerint vizsgálja a háztartási víztisztítókat. A víztisztító akkor működik biztonságosan, ha élettartamának végén is 100%-os az ólom eltávolítási hatékonyság. Elvárás, hogy a szűrt víz bakteriológiailag megfelelő legyen és az esetleges vízminőség-romlást is ki kell zárni.

A nem kívánatos egészségkárosító szen - nyezők eltávolítási hatékonyságának vizsgálata (forgalmazási engedély kiadása szempontjából) nem része a jelenlegi engedélyezési eljárásnak.

Jelenleg a megfelelő tájékozódás, a döntés felelőssége a vásárlóé, a tájékoztatás és a szakmai tanácsadás a víztisztítót forgalmazó lelkiismeretére van bízva.

Tapasztalom, hogy a többség úgy használja a víztisztítóját, hogy nincs tisztában azzal, milyen elven működik, milyen fiziko-kémiai változás eredménye a szűrt víz, amit iszik. A víztisztítót forgalmazók többsége sincs tisztában a készülék alkalmazhatósági korlátaival, az alapvető karbantartási, üzemeltetési szabályok ismertetése gyakran elmarad.

A szakemberek többsége szerint ezért még mindig jobb, ha nem propagáljuk a víztisztítót (és másodlagos szennyezők vannak a csapvízben: ólom, trihalo-metánok stb.), semmint a rossz víztisztító választás miatt fellépő bakteriális és egyéb folyamatok eredményeként jelentkező vízminőség romlás (aminek az egészségkockázata a jelenlegi gyakorlat miatt sokkal nagyobb).

Szerintem van a lakosságnak olyan része, aki elgondolkodik ezen, és tud felelősen dönteni. Itt az ideje elkezdeni az értelmes kommunikációt vezetékes vizünk minőségéről, és az ivóvíz elvárható minőségéről.

Gondolkodjunk másképp ivóvizünk minőségéről!

Azari Katalin

ivóvíz tanácsadó vegyészmérnök

A víz útja a vízműtől a poharadig.