Vizet tisztítunk – vagy ivóvizet küldünk a csatornába?

avagy az RO technológia valódi ára

 

2026 nyarán Magyarország jelentős részén már nem elméleti kérdés a vízhiány.

Az aszály, bár nem azonos a vezetékes ivóvízellátás összeomlásával, világosan megmutatja, hogy Magyarországon a víz -szemben az eddig hallott propagandával- nem az a fogyasztási cikk, amely korlátlanul rendelkezésre áll.

 

Kiemelten igaz ez a már kitermelt, megtisztított, fertőtlenített, ellenőrzött és a közműhálózaton keresztül a lakásunkba szállított vízre.

Ez a gondosan előkészített ivóvíz, mire eljut a fogyasztói csapra, szükségszerűen szennyeződik: a hálózat állapota, az alkalmazott fertőtlenítési technológia és még számos paramétertől függően, akár egészségkárosító mikro-szennyezőkkel is.

 

A csapon folyó víz esztétikai jellemzői (íz, szag, szín) a legtöbb felhasználóhelyen indokolják a csapvíz ivóvíz célú fogyasztás előtti tisztítását.

 

Olyan kritikus helyzetben, amiben jelenleg vagyunk, jogos az RO víztisztító technológiára egy ritkán tárgyalt döntési szempont felvetése:

Elfogadható-e olyan technológiát választani, amely minden liter megtisztított víz előállítása közben több liter vezetékes ivóvizet a csatornába enged?

A reverz ozmózis (RO) berendezés nyomás segítségével egy félig áteresztő membránon préseli át a vizet.

 

A folyamat során két vízáram keletkezik:

• a membránon átjutó, kezelt víz, az úgynevezett permeátum;

• a visszatartott anyagokat tartalmazó koncentrátum, amelyet a háztartási berendezések rendszerint a csatornába vezetnek.

 

Ez tehát nem mellékes műszaki részlet vagy egy-egy pohárnyi időszakos öblítés. A csatornába kerülő hulladékvíz a reverz ozmózis működésének része.

Egy átlagos háztartási RO-berendezés egy liter kezelt víz előállításakor akár öt liter vizet is küldhet a csatornába.

A rosszabb hatásfokú készülékeknél az arány 10:1 is lehet.

 

Még az EPA víztakarékos WaterSense követelményeinek megfelelő készülékeknél is legfeljebb 2,3 liter hulladékvíz keletkezhet egy liter tisztított víz előállítása mellett.

Nem szivárgásról és nem meghibásodásról beszélünk! A készülék rendeltetésszerű működése közben elhasznált ivóvízről van szó.

 

Magyarországon a potenciális vízszennyezők szempontjából sem indokolt az ilyen, víz és áramfogyasztó technológia alkalmazása a vezetékes víz tisztítására.

 

Szükség van paradigmaváltásra a víztisztításban is: nem az a jó víztisztító, ami mindent eltávolít!

A háztartási vagy közösségii víztisztításnál nem az a cél, hogy a vezetékes ivóvizet laboratóriumi tisztaságú, csaknem ionmentes vízzé alakítsuk.

 

A megfelelő technológiát mindig a tényleges vízminőségi probléma alapján kell kiválasztani.

 

Ólomkockázat esetén például elsősorban az épület belső vízhálózata, a csővezetékek, a szerelvények, a víz pangási ideje és a használati körülmények határozzák meg a kockázatot. Ilyenkor olyan víztisztítási megoldásra van szükség, amelynek igazolt ólomcsökkentő, ha kisgyermek, várandós is van a fogyasztók között, akkor tanúsított ólom eltávolító képessége van.

 

A klóros íz vagy szag, a lebegő részecskék, egyes szerves anyagok és mikroműanyagok* csökkentéséhez szintén nem szükséges automatikusan az összes oldott ásványi sót eltávolítani (*legújabb kutatások szerint az RO tisztított vizében sokszorosan több mikroműanyag részecske van, mint a tisztítás előttiben).

 

A „mindent kiszűr” nem feltétlenül előny. Gyakran inkább azt jelenti, hogy nem határozták meg pontosan, mit és miért kellene kiszűrni.

A magyarországi közműves ivóvíz felhasználóhelyi utó-tisztítására (laboratóriumi vizsgálattal igazolt különleges probléma vagy egészségügyi indikáció kivételével), szakmailag nem tartom indokoltnak az RO alkalmazását, kiváltképp rutinszerűen.

 

Ez nem azt jelenti, hogy a reverz ozmózis haszontalan technológia. Speciális ipari, gyógyszeripari, laboratóriumi, tengervíz-sótalanítási vagy egyedi vízkezelési feladatokra kifejezetten alkalmas lehet.

 

De abból, hogy egy technológia képes nagyon sok mindent eltávolítani, még nem következik az, hogy egy magyarországi háztartás konyhájában vagy munkahelyen ez a műszakilag és környezetileg optimális megoldás.

 

Az esetek zömében elegendő egy olyan szűrési technológia, amely nem termel technológiai szennyvizet, nem használ áramot. Ugyanakkor fontos szempont a biztonságos üzemeltetés (pl. az aktívszén szűrőanyag megelőző! baktériumvédelme).

 

Szerintem az probléma, hogy Mo-n a víztisztító forgalmazása nincsen vízkémiai minimum ismerethez, szakképesítéshez kötve, ezért a vásárlónak kell tájékozódnia és a releváns kérdéseket megfogalmaznia. Úgy kellene tudatos döntést hozni az ivóvíz kezelésével kapcsolatban, hogy a minimális ismeretei sincsenek meg: sem a háztartásában lévő vezetékes víz minőségére sem a kiválasztandó víztisztító működésére vonatkozóan.

Az AI korában a felhasználónak úgy kellene a helyes promtot megfogalmazni, hogy a többség nincsen tisztában a legfontosabb minimum kritériumokkal sem, amit a víztisztítónak teljesítenie kell (a víztisztítókra az az általában hasznos döntési elv, hogy a drágább vagy a többet tudó készülék automatikusan jobb -nem igaz).

A megfelelő víztisztító kiválasztásához legalább az alábbi kérdésekre érdemes megkeresni a választ:

 

Ha ezekre nincs kielégítő, egyenes és számszerű válasz a forgalmazói tájékoztatókban, akkor nem a megfelelő helyen keresünk, nem vízkezelési tanácsot kapunk, hanem egy értékesítési szöveget.

Nem csak vízválságban érdemes másképp gondolkodnunk

Természetesen egyetlen háztartás RO-berendezése nem okoz országos vízhiányt, de a víztakarékosság sok ezer és sok tízezer egyedi döntésből áll össze.
 

A ne folyassuk feleslegesen a csapot, javítsuk meg a csöpögő szerelvényeket, ne használjunk ivóvizet olyan célra, amelyhez gyengébb minőségű víz is elegendő lenne tanácsok mellett fontos lehet az is, hogy ne válasszunk olyan ivóvíz-utótisztítási technológiát, amely szükségtelenül többszörös mennyiségű, már kezelt vezetékes vizet küld a csatornába.

A jó víztisztítás nem attól korszerű, hogy bonyolult. Attól korszerű, hogy:

Azari Katalin
ivóvíz tanácsadó vegyészmérnök
Vízkutató Vízkémia Akkreditált Vizsgálólaboratórium

Kapcsolódó bejegyzések: